2. rész Megmentőm

Sziasztok! Íme a 2. rész. Ehhez csak annyit fűznék , hogy nagyon sokat írtam át ezt a részt, úgy, hogy remélem tetszeni fog valakinek :D . Jó olvasást!

 ** 2 óra múlva: **

A fák suhogásásra keltem. Fáztam és szomjas is voltam, ennek köszönhetően ajkaim kicserepesedtek. Lassan , de biztosan ereszkedtem föl a  talajról és leporoltam a nadrágomat több-kevesebb sikerrel. Elindultam, de a lábaimat nem bírtam mozgatni. Újra megpróbáltam felállni, ennek eredménye képp vissza zuhantam a földre. Ezért nyílegyenesen feküdtem tovább és hallgattam a táj neszét. Az állatok szögdécselése nyugalommal töltött el. Jó, nem mondhatnám azt, hogy teljesen nyugodt vagyok, de legalább lehiggadtam, bár amennyire lehet egy ilyen helyen. Gondolkozni kezdtem hova menjek. Sajnos semmi ötletem nem volt. Ekkor zajt  hallottam a távolból, először  azt hittem csak a szél suhogtatta meg a fákat , de , mint kiderült nagyon is emberi hangok voltak  .... Beletelt pár percbe, míg végre felbírtam állni... A hang irányába mentem.  De mire odaérhettem volna  senki nem volt ott.Végül úgy döntöttem  leülök és várom a semmit . Eközben észre se vettem, hogy a karom tiszta vér. Egy percig se haboztam. Feltaláltam magam, fehér ingemből letéptem egy darabot és a seb köré tekertem. Már csak ez hiányzott! Ekkor  mintha úgy éreztem  volna hogy valaki vagy valami kb. gondolat sebességgel  futna körülöttem. Azt hiszem most már teljesen bediliztem. A hang amit hallottam férfi hangokká nőtte ki magát . A vér is megfagyott ereimben. Szívem szaporábban vert még az eddigieknél is jobban . Végső elkeseredésemben futni kezdtem, mint egy félbolond. Vissza tartott lélegzettel

menekültem . Vesztemre elestem . Sajgó fejemhez kaptam kezem. Nem láttam , még is éreztem rajta a vért. A jobb lábam eltört, vagy legalább is kibicsaklott. Hogy nekem mekkora szerencsém van! Ez ami most történik velem tisztára olyan akárcsak a horror filmekben meg van írva. De én nem sikítottam , nem is fogok. Szó szerint az egész öklömet bekaptam , így küszöböltem  ki az esetleges kikívánkozó hangokat a számból. Tehetetlenségemben sírni kezdtem. Ekkor mintha egy göndör hajú srácot  láttam volna magam előtt. Az arca kissé homályos volt még is tisztán kivehető volt gyönyörű zöld írisze és a göndör haja.  Már a legrosszabbra számítottam, ám ekkor a karjaiba vett. Apró csókot lehelt  nyakamra s elindult velem egy ház felé.
- Nyugi Elizabeth, nem foglak bántani! -Hallottam nyugtalan hangját .
- Én csak el-elállítom a vérzést! Alig tudtam fölfogni mit mondott, csak azon bírtam gondolkozni: Ki ő? Mit csinál itt az erdő közepén, és egyáltalán honnan tudja a nevem.
- Az istenit ! Te mindjárt elvérzel! Hallottam duruzsolását "megmentőmnek".Még felfogni se tudtam mit mondott az előbb . Erős szúrást éreztem a nyakamba,mintha két pengét állítottak volna bele hosszába a nyakamba . Előttem minden elsötétült , azt hiszem elájultam....